Kerekerdő Kutyanapközi

Véletlenül találtam meg a régi feljegyzéseimet - hú de klasszikusan hangzik - és vicces volt visszaolvasni, hogy miket hogyan éltem meg akkor. Ez abban az időszakban volt amikor elkezdtem lejárni a Népszigeti kutyasulira. A Tükör módszer még pelenkában járt én meg egy gazdi voltam a sok közül és álmomban sem gondoltam, hogy oktató leszek. 

03-14. Ma volt a nagy áttörés! Az elmúlt pár napban csak annyi haladást értünk el, hogy mikor kimentünk a kertbe, Raksha nem elugrott tőlünk, hanem érdeklődve közeledett a kerítés felé.

Ma kimentem hozzá, szokásosan leültem a földre és adogattam neki a falatokat. Lefektettem magam mellé, (ezt már tudja, ülni is tud, de azt nem annyira szereti, ülésből viszont simán lefekszik kajára) és úgy adtam a falatokat. Aztán a falatok elfogytak, és én elkezdtem óvatosan simogatni a nyakát alulról. Először csak szagolgatta a simogató kezem, és megnyalta, hiszen abból jön a falat, aztán elfeküdt a hátára. Nyilván nem azért, hogy élvezze a simogatást, hanem, hogy mutassa megadja magát, ne bántsam. Végigsimogattam a mellkasát, a hasát, a nyakát aztán abbahagytam mielőtt Ő unta volna meg hamarabb.

Kimentem fél óra múlva és ugyanúgy lefektettem, etettem aztán simogatni kezdtem. Megint elfeküdt, de most már úgy nézett ki mintha élvezné, vakargattam a fülét, Ő lehunyta a szemét és nyammogott kicsit, végigsimítottam a testét. Aztán megint felfeküdt, akkor vakartam a nyakát a fülét és a fejét is megsimiztem, ami nagyon tetszett neki, nyújtotta a nyakát ahogy végigcsúsztattam a kezem a feje búbján. Hihetetlen, de úgy néz ki kezd rájönni miért szereti a többi kutyus a simogatást. Aztán kicsit odébb feküdt, hogy nyugton legyen. Én elindultam kifelé tőle, de előtte még magamhoz hívtam, és adtam neki falatot úgy, hogy én álltam és lehajoltam hozzá. Most először így is elvette. Kezd bízni.