Kerekerdő Kutyanapközi

Véletlenül találtam meg a régi feljegyzéseimet - hú de klasszikusan hangzik - és vicces volt visszaolvasni, hogy miket hogyan éltem meg akkor. Ez abban az időszakban volt amikor elkezdtem lejárni a Népszigeti kutyasulira. A Tükör módszer még pelenkában járt én meg egy gazdi voltam a sok közül és álmomban sem gondoltam, hogy oktató leszek. 

2005. március

Raksha családja: a kóbor kutyákból összeverődött falka körülbelül 5-7 kutyából állt. Az idő múlásával változott a létszám. Az alfa hím Maci a legnagyobb kan volt, és a párja Laura szintén egy jól megtermett szuka. Mindketten német juhászok. Maci volt egyedül barátságos az emberekkel, Ő első perctől kezdve odajött, kérte a simogatást, és amíg Ő a falkában volt, a többi kutya is sokkal közelebb engedte magához az embereket. Pont azért mert Maci szelíd volt, hamar elhozták, és ettől kezdve a kutyák egyre bizalmatlanabbak és félénkebbek lettek. Laura négy kölyköt nevelt fel a bozótosban egy (valószínűleg) általa kiásott gödörben. Két kicsit altatóval fogtak meg, egyet pedig ketrecbe tett élelemmel. Ekkor Raksha is bent volt a ketrecben, de Ő még kislisszolt mielőtt az ajtó rázárult volna. Attól kezdve a ketrec közelébe sem ment. Miután Maci eltűnt a falkából, átvette helyét egy másik kan, akivel Raksha eljárt a környékre csavarogni, mielőtt befogtuk. Ketreccel egy szukát, csapdával egy másik szukát is sikerült befogni, és két kutya eltűnt. Egy másik szukának is voltak kölykei, de azokat valószínűleg Laura – az alfa nőstény jogán - megölte, csak a tetemeket találtuk meg szanaszét. Rakshát is csapdával fogtuk meg. Utána még egy kutya került a csapdába, de mire kimentünk, kitört a ketrecből, és attól kezdve beélesített csapdához nem mentek a kutyák. Raksha anyja még most is ott él a bozótosban. (Később sikerült befogni ha jól emlékszem.)

2005-03-08 Ma délelőtt bementem hozzá, leültem és etettem kézből. Megállás nélkül ugatott, és miután elvette a tápszemet visszahőkölt és megint ugatott. Aztán egy kis idő után óvatosan megszaglászta a lábam, a cipőm. Többször is hátrament a kennel mögé, amihez egy fél méteres részen kellett átmennie (a ház és a kennel fala között), itt gyorsan és félve szaladt át, mert közel voltam. Nézett hátrafele Maszathoz. Úgy döntöttem beengedem hozzá Maszatot. Maszat nagyon tetszett neki, rögtön odament szagolgatni, miközben Maszat rám ugrált és kérte a jutalom falatot. Méretben pont egyformák, csak Maszat idősebb nála. Raksha egész közel jött hozzám, hogy megszagolhassa Maszit. Maszat hagyta, hogy szaglássza, de nem volt túl barátságos, látszott, hogy csak tűr. Én nyugtatgattam, nem akartam, hogy megijessze a kicsit. Raksha játékra hívta Maszatot de hiába. Én leültem a ház mellé a székre, Maszat közvetlen mellém ült, majd lefeküdt, Raksha pedig úgy másfél méterre tőlünk de ugyanúgy mellénk lefeküdt. Aztán felkelt, kicsit közelebb jött és megint lefeküdt. Végül már közvetlen Maszat mellett feküdt, tőlem úgy 30 centire. Nem zavarta, hogy közben mocorgok, simogatom Maszatot. Maszat megunta a napozást és sétálni kezdett, Raksha követte, de Maszatnak ez nem tetszett. Raksha játszani akart és Maszat nem volt ebben partner, de akkor kit hozzak neki? Macit? Macika Rakshaval egy idős de nála sokkal kisebb testű kölyök, viszont nagyon bátor, és rettentő játékos. Maszatot kiraktam a mellettünk levő részbe és Macit behoztam az ölembe, leültem a székre és letettem. Raksha is, és Maci is megijedt a szituációtól. Raksha hátrahőkölt, Maci pedig borzolta a szőrét, és csak lépésről lépésre közeledtek egymás felé. Maci félt, ezért Maszatot visszahoztam és leültettem magam mellé, de nem engedtem el. Maci így felbátorodott és Raksha is. Elkezdték egymást messziről játékra hívni. Szép lassan megszagolgatták egymást, és Raksha nyílt meg először, ugrált Maci körül, átugrott rajta és mikor Maci ijedten visszaszaladt hozzánk, játékosan üldözte. Maci bebújt a szék alá és máris rohant vissza Rakshahoz, elkezdtek játszani. Maci Maszattal és Akinnal elég durván játszik, harapja tépi őket, de Rakshaval óvatos volt, ki se nyitotta a száját, csak mancsolta, ráugrott. Én voltam Maszattal a ház, hozzánk szaladt vissza újra és újra, miközben Raksha kergette. Amikor már jól ment a játék kivittem Maszatot. Leültem a földre törökülésben és néztem ahogy rohangálnak. A játék közben Raksha rám se hederített, ott szaladt el mellettem, egyszer hozzá is értem, de nem vette észre. Ha kicsit leálltak pihenni akkor sem ugatott meg, nem zavarta ha mocorgok, másfél méterről figyelt. Közben néha odahívtam és adtam neki kézből jutalomfalatot. Egyszer miközben ültem a földön odajött, és megfogta a nadrágom, és finoman húzni kezdte. Aztán elengedte, és én adtam neki jutalmat. Ez volt az első olyan mozzanata amikor Ő kezdeményezett kommunikációt velem. Egy idő után Maci elfáradt, úgyhogy behoztam.

Abban bízom, hogy ezzel, hogy Raksha összebarátkozik a kutyáinkkal és látja, hogy ők odajönnek hozzánk, hozzánk bújnak, megnyalnak, játszanak velünk, Ő is nyitottabb lesz felénk, leutánozza őket, ha látja, hogy a többi kutyát nem bántjuk nem fog félni tőlünk. A mai első alkalom alatt már sokkal közelebb merészkedett hozzánk, és sokkal nyugodtabb volt mint eddig. Azért is fontos lenne, hogy együtt lehessen a mi kutyáinkkal mert szemmel láthatólag hiányzik neki a kutyatársaság.

Délután megismételtük a játékot, Macival és Maszattal. Maci és Ráksha megint lassan közeledtek egymás felé, de a játékuk felszabadultabb és durvább volt, Maci tépte Raksha pofáját, Raksha pedig átfogta Maci torkát. Hemperegtek a hóban és egymásra feküdtek. Maszatot megint ki kellett zárnom mert amint Raksha odajött hozzám, elmorogta. Kivittem néhány játékot amivel szaladgáltak a szájukban. Raksha is szaladt az eldobott játék után. Végül mindkét kutyát visszavittem a helyére, és kimentem Rakshához egyedül. Kíváncsi voltam, hogy így kutya nélkül hogyan viselkedik. Először olyan volt mint amire számítottam. Ugatni nem ugatott, de nem jött közel. Kínáltam neki a falatot a kezemből és próbáltam pont úgy viselkedni mint amikor a másik két kutya is itt volt. Raksha közelebb jött, kivette a falatot a kezemből. Kicsit magasabbra tettem kezem, nyújtózott és úgy is kivette. Aztán gondoltam egyett, kicsit a feje felé emeltem a kezem, erre Ő leült (talán automatikusan, talán mert a másik két kutya is így csinált) és odaadtam neki. Utána a lábam alól adtam, hogy be kellett dugnia a fejét a lábam alá, de így is elvette. Ezek után felraktam a combomra a falatot, mire Ő az első két lábával felállt a combomra és leette. Ekkor egyre közelebb emeltem a falatot az arcomhoz, és így két lábon állva, rám támaszkodva az arcom elöl is elvette a kaját. Nem félt. Elfogyott a falat, mutattam neki a kezem, megnyalogatta, aztán leült és megugatott… akart még enni. Mondtam neki, hogy nincs, közel jött és a nadrágom szagolta alulról. Aztán lefeküdt közvetlen mellém. Nem hittem, hogy ilyen gyorsan haladunk majd.