Kerekerdő Kutyanapközi

Két kiskutyát is kaptunk a hétvégére, név szerint Nudlit és Gombócot. Mindketten rövid szőrű tacskók, még nincsenek egy évesek és meglehetősen érzékenyek. Annyira, hogy miután átvettem őket és bevittem a házba – már ez sem volt egyszerű – levettem róluk a pórázt (soha, soha ne vedd le a félős kutyáról a pórázt ha nem ismer és még az életben meg akarod fogni) felváltva ugatva rohangáltak a házba parázva úgy, hogy oda nem jöttek, hozzájuk érni nem lehetett és falatot is csak az egyikük fogadott el. Úgy nézett ki, hogy mindentől befeszülnek, a jelenlétemtől is, és nem nagyon akartak lenyugodni. Na jó, akkor horgásszuk őket össze… nem egyszemélyes feladat volt, bár sokat segített a gazdik gondossága akik mindenféle illatos jutalomfalatokat is csomagoltak a kutyák mellé. Lényeg a lényeg, kerestem számukra egy nyugodt helyet a házban ahol nincs nyüzsi és ingerek, kaptak egy ágyat a pokrócuk alá, és hagytam, hogy szokják egyelőre a helyet. Őszintén szólva nem hittem, hogy ez ekkora előrelépés lesz, de ezzel a szeparált nyugodt résszel hamar megbarátkoztak, és amikor legközelebb bementem hozzájuk már hagyták magukat megsimogatni, sőt Gombóc a barátságosabb kutyus oda is jött hozzám. Következő nap már ugrálva puszilgattak és az ölembe mászva kérték a simogatást.

Bikfictől kaptak egy kis sokkot, valahogy nem akarták elhinni, hogy ez a böszme kutya nem akarja megenni őket. Próbálták kikerülni amennyire lehetett a póráz végén, én meg próbáltam Bikficet messzebb küldeni magamtól, hogy ne ijesszen rájuk, ami azért elég nagy kérés tőlem, mégiscsak új kutyák, ráadásul két szuka és ekkora kutyákat még nem is látott. 

Elengedésről kint szó sem volt, de tettem rájuk egy-egy könnyű vékony pórázt ami csak lógott rajtuk és az egyik szabad kifutóba hagytam, hogy szabadon sétáljanak. Így nem volt külön procedúra megfogni őket, mert a pórázok végét anélkül elértem, hogy rájuk ijesztettem volna. Odajöttek, nem arról van szó, csak pont annyira, hogy ne érjem el a nyakörvüket.

A harmadik nap már teljesen a bizalmukba fogadtak, felugrálva csóválva várt reggel mind a kettő, és farok feltartva ellenőrizték a terepet kint. Végre a nap is kisütött – előtte végig esett – úgyhogy elindultunk egy sétára Hannával, Pixellel a plüss kutyájával – mert sírt volna a plüsskutya ha otthon hagyjuk, Nudlival és Gombóccal, Kumisszal, egy zacskó virslivel ami nálam volt, egy zacskó száraz jutalomfalattal ami Hannánál volt és nem volt hajlandó otthon hagyni, egy szendviccsel Hannának reggelire amit út közben el is fogyasztott, és egy műanyag kistálkával – ezt nem tudom miért… 

A séta jól sikerült, az egyik kutyára flexit tettem, a másikat meg Kumiszhoz csatoltam, gondoltam így szabadabban mászkálhat. Jó ötlet volt, csak Kumisz megérezte a felelősségét ebben a feladatban és nem volt hajlandó sétálni Nudlival, úgyhogy visszafele inkább a két kiskutyát kötöttem össze és hozzájuk csatoltam az egy flexi pórázom. Oda és vissza is elhaladtunk Bársonyos a szomszéd ló mellett aki épp ki volt engedve egy kis villanypásztorral elkerített legelőre – szerintem nem volt benne áram. A két kutyus persze ugatni kezdett, de gyorsan rájuk szóltam, nem hagytam alkalmat, hogy belelovalják magukat, és amikor csöndbe maradtak akkor virslivel etetgetve szépen elsétáltunk. Visszafele már nem is volt különösebb gond.  

Pont annyit maradtak a hölgyek, hogy megszokjanak engem és a helyet, most kezdődött volna az összecsiszolódás, remélem még találkozunk velük és akkor kipróbálhatjuk velük is az elengedést nagy területen, a nagy kutyacsapatos sétát és a többi mókát.