Kerekerdő Kutyanapközi

Ma úgy döntöttem, hogy Bikficet összeismertetem Tiplivel, hogy ne kelljen mindig bezárni amikor kiviszem. A dolog jól indult, Tipli elrohant Maszat és Raksha után, mire Bikfic is rohanásba kezdett. Azt hiszem elég meggyőzően sikerült Bikficre „szólnom”, mert Tipli is megtorpant és visszajött hozzám. (Gyorsan kioldottam mind a két kutyát jutalomfalattal). A séta alatt aztán akár Bikficre szóltam, akár másik kutyát hívtam, Tipli mindig jött lelkesen. J Bikfic nagyon kíváncsi volt rá, még nem találkozott ilyen kis testű kannal. De nem volt túl tolakodó, Tipli meg visszafogott hősiességgel tűrte. A hideg, szél és szemerkélő eső miatt aztán nem lett túl hosszú a séta. Tipli szívesen jött vissza a melegbe.

Tipli lefeküdt az ágyára az ajtónk elé – gondolom innen pont jól rálátni a konyhára. Ja igen, teljes körű a kiszolgálás, ahova lefekszik, oda viszem neki az ágyát. Hanna meglátta, szó nélkül visszament a szobájába, és két cumival illetve egy Pixellel a kezében, a takaróját maga után húzva tért vissza. Leterítette Tipli ágya mellé a takarót, és lefeküdt. :) nem sokkal később elkészült a rétes, amit ott a földön kezdett el enni Tipli orra előtt. Tipli első szóra megértette, hogy nem az övé a rétes, úgyhogy csak figyelte, de Hanna persze elkezdett kérlelni, hogy had adhasson Tiplinek. (Ezt most nem kapott… tegnap a sült májból egy kicsit igen. )

Esti szösszenet: Tipli bámulta a falinaptárt… nem értettem… persze sejtettem, hogy nem a naptáron levő kutyák izgatják, de nem jöttem rá mi köti le ennyire. Nyüszögött, nézett rám a nagy gomb szemeivel, nem mozdult csak bámulta a falat… néztem a naptár alatti kisszekrényt, de semmi nem volt rajta. Benéztem a szekrény és a fal közé – oda nem ér el a kutya – de ott se láttam semmit elsőre. Viszont a kutya azzal a bizonyos „na végre kapisgálod!” izgatottsággal nézett rám, úgyhogy felülről is benéztem a szekrényke mögé és akkor megláttam! Egy pingpong labda! Bocs Tipli, de ezt nem adom neked. Azért köszi!