Tiplit már régóta ismerem, mint az Egyik kutya másik nem állandó beugró kutyája. :) Igazi tökös kis drótos tacskó, szereti a lányokat, a labdákat és határozott elképzelései vannak saját pozíciójáról az életben.
Volt egy kis félelmem Tipli elengedésével kapcsolatban, bár a gazdája szerint behívható és csak akkor nehezebb vele amikor szagot fog. Viszont engem annyira nem ismer, és ha valami van itt nálunk akkor érdekes szagok, nyomok. Gondoltam először majd hosszú pórázon engedem el, meg fokozatosan, de egy pár órás együtt töltött bentlét után a házban, úgy éreztem, hogy nem lesz szükség erre. Kiengedtem Rakshat és Maszatot, aztán elengedtem Tiplit is. Tipli boldogan rohangált a lányok körül, játékra hívta őket, szaladgált a mezőn. Időről-időre behívam és adtam neki egy falat virslit. Körbesétáltunk az erdőn, ez nagyon tetszett Tiplinek, elindult a szagokon, a két szuka meg utána. Amikor láttam, hogy Tipli teljesen belemerült az olvasásba megpróbáltam behívni, persze semmi, úgyhogy rászóltam, és utána mentem, hogy leállítsam. Na ez meglepte, de elfogadta és utána jött velem ki az erdőből. A nagy füves rész neki is nagyon tetszett, csak úgy lobogtak a fülei ahogy ugra-bugrált benne.
Bent a házban aztán Hanna játszott Tiplivel. Dobálta neki a labdát amit Tipli a harmadik-negyedik dobás után már nem is nekem hozott vissza, hanem Hannának vitte. Egy darabig figyeltem, hogy tényleg megbízható-e Tipli és nem fogja bevédeni a játékát, vagy megkapni Hannát a labdáért, de semmi ilyesmi nem volt. Nagyon helyesek együtt.
Tipli bent a házban nagyon nyugis, szeret velünk lenni, úgyhogy az ágyát napközben a nappaliba, éjjel meg a hálóba tettem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.