Kerekerdő Kutyanapközi

Tiplit már régóta ismerem, mint az Egyik kutya másik nem állandó beugró kutyája. :) Igazi tökös kis drótos tacskó, szereti a lányokat, a labdákat és határozott elképzelései vannak saját pozíciójáról az életben.

Volt egy kis félelmem Tipli elengedésével kapcsolatban, bár a gazdája szerint behívható és csak akkor nehezebb vele amikor szagot fog. Viszont engem annyira nem ismer, és ha valami van itt nálunk akkor érdekes szagok, nyomok. Gondoltam először majd hosszú pórázon engedem el, meg fokozatosan, de egy pár órás együtt töltött bentlét után a házban, úgy éreztem, hogy nem lesz szükség erre. Kiengedtem Rakshat és Maszatot, aztán elengedtem Tiplit is. Tipli boldogan rohangált a lányok körül, játékra hívta őket, szaladgált a mezőn. Időről-időre behívam és adtam neki egy falat virslit. Körbesétáltunk az erdőn, ez nagyon tetszett Tiplinek, elindult a szagokon, a két szuka meg utána. Amikor láttam, hogy Tipli teljesen belemerült az olvasásba megpróbáltam behívni, persze semmi, úgyhogy rászóltam, és utána mentem, hogy leállítsam. Na ez meglepte, de elfogadta és utána jött velem ki az erdőből. A nagy füves rész neki is nagyon tetszett, csak úgy lobogtak a fülei ahogy ugra-bugrált benne.

Bent a házban aztán Hanna játszott Tiplivel. Dobálta neki a labdát amit Tipli a harmadik-negyedik dobás után már nem is nekem hozott vissza, hanem Hannának vitte. Egy darabig figyeltem, hogy tényleg megbízható-e Tipli és nem fogja bevédeni a játékát, vagy megkapni Hannát a labdáért, de semmi ilyesmi nem volt. Nagyon helyesek együtt.

Tipli bent a házban nagyon nyugis, szeret velünk lenni, úgyhogy az ágyát napközben a nappaliba, éjjel meg a hálóba tettem. 

Bodza a golden lány egy hétvégére jött hozzánk. Mindig ad egy biztonságot, ha Tükörsulis kutyára kell vigyáznom, mert ez biztosíték egy bizonyos szintű kézben tarthatóságra és együttműködési hajlamra. Bodza rendkívüli energiákkal megáldott kutya, de nagyon nyugodtan viselkedett az autóban amíg hazaértünk. Este volt, és mivel otthon is kertben lakik, bezártam az egyik kifutónkba ahol két szigetelt kutyaház közül választhatta ki a számára szimpatikusat. Az éjszaka csöndben telt, csak a szomszéd Borzikára kellett egyszer rászólnom, hogy ne ugassa Bodzát. Reggel nagy ugrálással és örömmel várt Bodza, mikor kiengedtem villámként cikázott a terület közepén, Kumisz pedig kemény fél percig próbált vele lépést tartani, aztán odajött hozzám, és úgy döntött, hogy majd bevárja. Bodza első szóra hallgatott rám, úgyhogy ahogy kicsit lenyugodott kiengedtem hozzá a csajokat (Maszatot és Rakshát) és Bocit. Boci egy ideiglenesen nálunk lakó ivartalanított kuvasz kan. Erről csak ő nem tud, semmi kuvaszos nincs a viselkedésében, nyugodt, kiegyensúlyozott, a végletekig barátságos mindenkivel. Nagyon megtetszett neki az új lány, úgyhogy minden erejét összeszedve rohangált és játszott 

Bodzával, ami neki nem kis teljesítmény mert a nagy testméret mellett egy kis súlyfelesleget is mozgatnia kell. Körbe sétáltunk az erdőbe, aztán hátra a magas fűbe. Azért itt már Bodza is elfáradt egy kicsit, úgyhogy szaladgálás helyett belehempergett a fél méteres vizes fűbe, majd belefeküdt.

Bodza szemmel láthatólag elégedett volt a hellyel, úgyhogy nyugodt szívvel kint hagytam a többi kutyával napközben, és csak néha néztem ki, hogy mit csinál. Vagy feküdt a ház előtt, vagy sétálgatott a kutyákkal.

A vasárnap is ilyen jó hangulatban telt. Bodza teljesen jól passzolt a kutyákhoz, és semmi gond nem volt vele. Mielőtt érte jöttek gyorsan kikeféltem a szőréből a bogáncsokat amiket az erdőben összeszedett. Hanna (a kislányom) hétfőn meg is kérdezte tőlem, hogy hol van a Bodza? „Hazavitte a gazdája?” Legörbült a kis szája: „Én akkor most mit csináljak?” 

Véletlenül találtam meg a régi feljegyzéseimet - hú de klasszikusan hangzik - és vicces volt visszaolvasni, hogy miket hogyan éltem meg akkor. Ez abban az időszakban volt amikor elkezdtem lejárni a Népszigeti kutyasulira. A Tükör módszer még pelenkában járt én meg egy gazdi voltam a sok közül és álmomban sem gondoltam, hogy oktató leszek. 

2005. március

Raksha családja: a kóbor kutyákból összeverődött falka körülbelül 5-7 kutyából állt. Az idő múlásával változott a létszám. Az alfa hím Maci a legnagyobb kan volt, és a párja Laura szintén egy jól megtermett szuka. Mindketten német juhászok. Maci volt egyedül barátságos az emberekkel, Ő első perctől kezdve odajött, kérte a simogatást, és amíg Ő a falkában volt, a többi kutya is sokkal közelebb engedte magához az embereket. Pont azért mert Maci szelíd volt, hamar elhozták, és ettől kezdve a kutyák egyre bizalmatlanabbak és félénkebbek lettek. Laura négy kölyköt nevelt fel a bozótosban egy (valószínűleg) általa kiásott gödörben. Két kicsit altatóval fogtak meg, egyet pedig ketrecbe tett élelemmel. Ekkor Raksha is bent volt a ketrecben, de Ő még kislisszolt mielőtt az ajtó rázárult volna. Attól kezdve a ketrec közelébe sem ment. Miután Maci eltűnt a falkából, átvette helyét egy másik kan, akivel Raksha eljárt a környékre csavarogni, mielőtt befogtuk. Ketreccel egy szukát, csapdával egy másik szukát is sikerült befogni, és két kutya eltűnt. Egy másik szukának is voltak kölykei, de azokat valószínűleg Laura – az alfa nőstény jogán - megölte, csak a tetemeket találtuk meg szanaszét. Rakshát is csapdával fogtuk meg. Utána még egy kutya került a csapdába, de mire kimentünk, kitört a ketrecből, és attól kezdve beélesített csapdához nem mentek a kutyák. Raksha anyja még most is ott él a bozótosban. (Később sikerült befogni ha jól emlékszem.)

2005-03-08 Ma délelőtt bementem hozzá, leültem és etettem kézből. Megállás nélkül ugatott, és miután elvette a tápszemet visszahőkölt és megint ugatott. Aztán egy kis idő után óvatosan megszaglászta a lábam, a cipőm. Többször is hátrament a kennel mögé, amihez egy fél méteres részen kellett átmennie (a ház és a kennel fala között), itt gyorsan és félve szaladt át, mert közel voltam. Nézett hátrafele Maszathoz. Úgy döntöttem beengedem hozzá Maszatot. Maszat nagyon tetszett neki, rögtön odament szagolgatni, miközben Maszat rám ugrált és kérte a jutalom falatot. Méretben pont egyformák, csak Maszat idősebb nála. Raksha egész közel jött hozzám, hogy megszagolhassa Maszit. Maszat hagyta, hogy szaglássza, de nem volt túl barátságos, látszott, hogy csak tűr. Én nyugtatgattam, nem akartam, hogy megijessze a kicsit. Raksha játékra hívta Maszatot de hiába. Én leültem a ház mellé a székre, Maszat közvetlen mellém ült, majd lefeküdt, Raksha pedig úgy másfél méterre tőlünk de ugyanúgy mellénk lefeküdt. Aztán felkelt, kicsit közelebb jött és megint lefeküdt. Végül már közvetlen Maszat mellett feküdt, tőlem úgy 30 centire. Nem zavarta, hogy közben mocorgok, simogatom Maszatot. Maszat megunta a napozást és sétálni kezdett, Raksha követte, de Maszatnak ez nem tetszett. Raksha játszani akart és Maszat nem volt ebben partner, de akkor kit hozzak neki? Macit? Macika Rakshaval egy idős de nála sokkal kisebb testű kölyök, viszont nagyon bátor, és rettentő játékos. Maszatot kiraktam a mellettünk levő részbe és Macit behoztam az ölembe, leültem a székre és letettem. Raksha is, és Maci is megijedt a szituációtól. Raksha hátrahőkölt, Maci pedig borzolta a szőrét, és csak lépésről lépésre közeledtek egymás felé. Maci félt, ezért Maszatot visszahoztam és leültettem magam mellé, de nem engedtem el. Maci így felbátorodott és Raksha is. Elkezdték egymást messziről játékra hívni. Szép lassan megszagolgatták egymást, és Raksha nyílt meg először, ugrált Maci körül, átugrott rajta és mikor Maci ijedten visszaszaladt hozzánk, játékosan üldözte. Maci bebújt a szék alá és máris rohant vissza Rakshahoz, elkezdtek játszani. Maci Maszattal és Akinnal elég durván játszik, harapja tépi őket, de Rakshaval óvatos volt, ki se nyitotta a száját, csak mancsolta, ráugrott. Én voltam Maszattal a ház, hozzánk szaladt vissza újra és újra, miközben Raksha kergette. Amikor már jól ment a játék kivittem Maszatot. Leültem a földre törökülésben és néztem ahogy rohangálnak. A játék közben Raksha rám se hederített, ott szaladt el mellettem, egyszer hozzá is értem, de nem vette észre. Ha kicsit leálltak pihenni akkor sem ugatott meg, nem zavarta ha mocorgok, másfél méterről figyelt. Közben néha odahívtam és adtam neki kézből jutalomfalatot. Egyszer miközben ültem a földön odajött, és megfogta a nadrágom, és finoman húzni kezdte. Aztán elengedte, és én adtam neki jutalmat. Ez volt az első olyan mozzanata amikor Ő kezdeményezett kommunikációt velem. Egy idő után Maci elfáradt, úgyhogy behoztam.

Abban bízom, hogy ezzel, hogy Raksha összebarátkozik a kutyáinkkal és látja, hogy ők odajönnek hozzánk, hozzánk bújnak, megnyalnak, játszanak velünk, Ő is nyitottabb lesz felénk, leutánozza őket, ha látja, hogy a többi kutyát nem bántjuk nem fog félni tőlünk. A mai első alkalom alatt már sokkal közelebb merészkedett hozzánk, és sokkal nyugodtabb volt mint eddig. Azért is fontos lenne, hogy együtt lehessen a mi kutyáinkkal mert szemmel láthatólag hiányzik neki a kutyatársaság.

Délután megismételtük a játékot, Macival és Maszattal. Maci és Ráksha megint lassan közeledtek egymás felé, de a játékuk felszabadultabb és durvább volt, Maci tépte Raksha pofáját, Raksha pedig átfogta Maci torkát. Hemperegtek a hóban és egymásra feküdtek. Maszatot megint ki kellett zárnom mert amint Raksha odajött hozzám, elmorogta. Kivittem néhány játékot amivel szaladgáltak a szájukban. Raksha is szaladt az eldobott játék után. Végül mindkét kutyát visszavittem a helyére, és kimentem Rakshához egyedül. Kíváncsi voltam, hogy így kutya nélkül hogyan viselkedik. Először olyan volt mint amire számítottam. Ugatni nem ugatott, de nem jött közel. Kínáltam neki a falatot a kezemből és próbáltam pont úgy viselkedni mint amikor a másik két kutya is itt volt. Raksha közelebb jött, kivette a falatot a kezemből. Kicsit magasabbra tettem kezem, nyújtózott és úgy is kivette. Aztán gondoltam egyett, kicsit a feje felé emeltem a kezem, erre Ő leült (talán automatikusan, talán mert a másik két kutya is így csinált) és odaadtam neki. Utána a lábam alól adtam, hogy be kellett dugnia a fejét a lábam alá, de így is elvette. Ezek után felraktam a combomra a falatot, mire Ő az első két lábával felállt a combomra és leette. Ekkor egyre közelebb emeltem a falatot az arcomhoz, és így két lábon állva, rám támaszkodva az arcom elöl is elvette a kaját. Nem félt. Elfogyott a falat, mutattam neki a kezem, megnyalogatta, aztán leült és megugatott… akart még enni. Mondtam neki, hogy nincs, közel jött és a nadrágom szagolta alulról. Aztán lefeküdt közvetlen mellém. Nem hittem, hogy ilyen gyorsan haladunk majd.

4. nap

A kutyák izgatottan várják reggel és este az adagjukat. Egyelőre úgy tűnik nincs bajuk tőle. A székletük teljesen normális, se a zöldség, de a csontok nem látszanak benne, és hasmenésük sem lett. (Ennek nagyon örülök, mert Bikficnek egyszer egy sima tápváltástól durva bélgyulladása lett.) Vettem lucerna port, és mostantól minden másnap petrezselyem helyett ezt kapnak bele. 3 teáskanál Bikficnek, és 1 Kumisznak. Olivaolajból 3 evőkanalat kap Bikfic és egyet Kumisz, almaecetből pedig egy evőkanalat Bikfic és egy kiskanállal Kumisz. A reggelihez egy kis forralt vizet is szoktam keverni, hogy test meleg legyen. Az este farhát odaadás kényelmes, mert semmit nem kell vele csinálni, de reggeli kotyvasztást még meg kell szoknom. A kutyák már megszokták, és úgy tűnik mintha híznának is, bár lehet, hogy csak képzelődöm. Mindenesetre jó lenne, ha ennél kicsit kevesebbet lehetne majd nekik adni. Még mindig tartok attól, hogy túl sok csontot kapnak, próbálok csont nélküli húst beszerezni.

Ma ledaráltam a következő adag zöldséget – alma-répa és káposzta-répa adagokat. 4 kiló répából és 2-2 kiló almából és káposztából lett egy havi adag. Elment vele majdnem 2 óra…

A rizs amit a múltkor főztem ma reggelre fogyott el. 

Amikor Norcsii elküldte az első e-mailt, hogy váltani akar tápról a nyers húsra akkor én is elkezdtem utána olvasni a dolognak. Valójában időről időre újra átgondoltam, hogy talán ki kéne próbálni, de aztán győzött a kényelem. Most viszont segített az elhatározásban, hogy a kutyáim látványosan nem néztek ki jól a táptól. Úgyhogy hosszas olvasgatás után találtam egy elég konkrét leírást ami meggyőzőnek tűnt. Persze azért aggódtam, hogy mi lesz ha valami rosszul sül el, ha megbetegszenek, ha nem emésztik stb. Ugyanakkor úgy éreztem, hogy nincs más opcióm. 

1. nap

Tegnap megérkezett az első adag hús. Egyelőre csak Bikficnek és Kumisznak kezdem el adni az új diétát, meglátjuk, hogyan alakulnak tőle. Bikfic már egy éve, hogy nem hízik, pedig rengeteg tápot megeszik, Kumisz meg most elkezdett vakarózni. Gondolkodtam rajta, hogy inkább a két másik kutyán kéne kísérleteznem, mert ők a tipikus mindent túlélő fajtákhoz tartoznak, talán pont ezért a táppal is látszólag elvannak.

Csirke nyesedéket végül nem kaptam, ezért porcos csirkehús darálékot kapnak reggel, és csirkefarhátat este. A farhát nagyon szép húsos, de a darálékban félek, hogy túl sok a porc, remélem nem dugaszolja el őket.

Zöldségnek sárgarépát és almát daráltam le és 300 grammos csomagokban fagyasztottam le. Ebből naponta három evőkanál Kumiszé, a többi Bikficé. 2kg sárgarépából és bő másfél kiló almából lett 10 napi adag.

Bikfic most 45 kg körül lehet, de szerintem 5 kiló simán elfér még rajta, úgyhogy 50 kg-ra etetem. Kumisz 12-13kg szokott lenni, őt most 15kg-ra etetem.

Reggeli:

Bikfic 730 g körüli darálékot kapott, Kumisz 210 g-ot. Ebbe kevertem valamennyi főtt rizst, csak úgy ránézésre. Körülbelül a harmadát kettőjüknek a fél kilónyi nyers rizsből főzött adagnak. Ezen kívül összekevertem három kanál olivaolajat, egy kiskanál almaecetet és egy evőkanálnyi fagyasztott petrezselymet. Ezt mind csak hasra ütésszerűen, valószínűleg többet kéne olivából is, meg ecetből is. Most ennyit kaptak, ebből egy kiskanálnyit tettem a Kumiszéra, a többit Bikficnek adtam. Gondolkoztam rajta, hogy kicsit felvizezzem a keveréket, de nem akartam, hogy behabzsolják, úgyhogy így ragacsosan adtam. Mind a két kutya lelkesen megette az egészet, valamivel lassabban mint a tápot – dolgoztak vele.

Vacsora:

1,4 kg farhátat kap Bikfic, és 400 grammot Kumisz. 

Kumisz rendesen küzdött a farháttal, Bikfic hamarabb megette a saját adagját. 

Nem csináltam fokozatos váltást az új étrend és a régi között, mert olvastam, hogy más ütemben emésztik a húst és a tápot, és ha egyszer ezt, egyszer azt kapnak akkor tényleg eldugulhatnak. Úgyhogy reménykedem, hogy bírni fogják... ezért is a rizs. 

Magammal nem untatnék senkit, a lényeget már leírtam a Kerekerdő Kutyanapközi honlapján. Akikről viszont ott nem esett szó, azok kutyáim, akik segítenek elszórakoztatni vendég kutyáinkat. Mindig kellemes meglepetést okoznak amikor új kutyák érkeznek hozzánk, szinte észre sem veszik már. A nyugodt, kiegyensúlyozott és összeszokott kis csapat pedig jó hatással van az ideérkező kutyusokra. Kezdeném is szépen sorjában:

Kumisz

Mondhatjuk, hogy a kis kedvenc, aki ki-be jár a házban, a lányom szobájában alszik – ő vigyáz az álmára. Fajtáját tekintve Pumi, és idén múlt 7 éves. (Te jó ég, már hét!) Legjobban terelni szeret, amiben született tehetség is, de sajnos erre nem sok módunk van mostanában, ezért kénytelen beérni a közös játékokkal, tanítással. Pontosan tudja mikor van rá szükségem, mikor kell dolgoznia, és akkor hihetetlen lelkesedéssel és kolibri szárnycsapkodást megközelítő csóválási sebességgel veti bele magát a munkába. Amikor viszont semmi dolga, úgy tesz mintha nem is lenne.

Bikfic

A terület és a ház őrzője, és komolyan is veszi a munkáját. Habozás nélkül tépi le bárki kabátját, vagy csíp a puhább felébe ha úgy véli, hogy idegenről van szó. A családtagokkal viszont végletekig megbízható, az ő otromba módján. Kedveskedésének egyik jele mikor megáll nagymamám mellett és teljes súlyával nekidől. Az ideje nagyrészét Kumisszal tölti nappali szunyókálással és éjjeli őrjáratokkal. Hihetetlenül nyugodt és kiegyensúlyozott kutya, és zokszó nélkül tűri, hogy idegen kutyákat csatlakoztassak a csapatunkhoz. Bikfic idén múlt 4 éves, ő képviseli a fiatalságot a kutyák között.

Maszat

Vannak azok a típusú kutyák akik a jég hátán is megélnek. Remek helyzetfelismerő- és érdekérvényesítési képességgel rendelkeznek. Nahát Maszat is pont ilyen. Annak idején utcáról fogadtuk örökbe, még kölyökkutyaként. Kicsi is volt, fekete is, viszont minden kutyánkkal jól kijött, legjobb barátja lett Akinnak, a vak kutyámnak és Kumisznak is. Nagyon kedves természet, és remek színész is egyben. A postásunk meggyőződése volt, hogy ő a legvadabb kutyánk, olyan elánnal őrjöngött a kerítésnél. Mondanom sem kell, hogy soha senkit nem bántana még véletlenül sem. Illetve pontosítanék, senkit akit nem lehet megenni, mert sündisznóvadászatban verhetetlen.

Raksha

Az én kis vadkutyám… kölyök korában Óbudán egy kóbor kutya falkában született, az anyját altató lövedékkel tudták csak megfogni, a testvéreit csapdával, Őt meg sehogy. hetekig jártunk ki, hogy valahogy elkapjuk, de
mindig rájött a turpisságokra, azzal együtt, hogy időről időre érdeklődőbb és barátságosabb lett. Végül csak győzőt a homo sapiens, egy erre a célra építtetett acélrácsos csapdával fogtuk meg de a bokorból nekem kellett a csapda ajtaját lezárni mert Raksha már ismerte a mechanizmusát így „automatán” nem kapta volna el. Ezek után következett a szelídítés, ami rettentően érdekes folyamat volt. Sokat tanultam belőle és szerencsére sikerült pótolni az emberekkel való szocializációt, így ma már senki nem mondaná meg, hogy valaha is kóbor kutya volt. Annak idején szorgosan jegyzeteltem az élményeimet, majd feltöltöm őket valamikor...