Kerekerdő Kutyanapközi

Eddig nem volt számomra egyértelmű, hogy miért is olyan hasznos a világító nyakörv. Persze azért megvettem én is Kumisznak, hogy majd amikor megyünk ide-oda akkor lássam hol van, de rendszerint nem láttam mert Kumisz szőre sokat levett a teljesítményből, másrészt mindig a lábam mögött közvetlen jön. De Hanna kitalálta, hogy menjünk sétálni este 6 körül és adta magát, hogy a kis vendégünket nem hagyhatjuk ki egy ilyen mókából. Úgyhogy Hanna kapott egy fejlámpát, Tipli meg a világító nyakörvet. Ha jobban bele gondolok azt is a Hannus kedvéért tettem fel, hogy biztos tetszik majd neki. Szóval Tiplit kiengedtem, persze azonnal elszáguldott a sötétbe azzal az idétlen ugra-bugrás mozgásával és akkor értelmet nyert az egész. Abszolút Night-rider életérzés volt a pirosan világító nyakörv, mondjuk Kit itt terepjáró volt és kicsit hangosabban kellett beleszólni a karórámba, hogy visszajöjjön. J Az, hogy láttam merre rohangál a kutya a sötétben megadta azt a biztonságérzetet, hogy nyugodtan bóklásztunk, amíg Ő csörtetett jobbra-balra. Ettől kezdve az esti kint létek ebben a bizonyos nyakörvben történtek… ehhez kapcsolódik Tipli macskás kalandja is. Amúgy tiszteletben tartotta a cicákat végig, sőt amikor a macska csak ült előtte és nem tért ki meg is hökkent kissé. Tehát a helyzet a következő: én kint a „kisházban” készítem elő a kutyáknak a kaját miközben Tipli tőlem 50 méterre mozdulatlanul áll. Ez alapból fura, nála még furább 3 perc múlva… szólok neki, hátha történik valami. Erre csak azt látom, hogy körbe ugri-bugrizik valamit, ahogy játékra szokta hívja a kutyákat. Persze ebben az esetben csak egy piros világító csíkot láttam pattogni. A következő pillanatban elrohan be a kiskertbe ahol a bokrok takarják de akkor már éreztem, hogy itt macska kergetés lesz úgyhogy rákiáltottam amire hallhatóan nem reagált. Ő nem, de a macska bátorságot meríthetett a nem tetszésemből mert hirtelen egy Tipli sikkantást hallottam, és Tipli már rohant is oda hozzám. Sorry Tipli, vannak nálunk kergetésre alkalmas macskák, de ez nem az volt. Sérülés nem lett a dologból.

Mivel Tipli igazi apport mániás, ezért adta magát a dolog, hogy Kumisszal együtt labdázzanak. Illetve mindegyiküknek volt egy-egy labdája amit visszahoztak. Csak azért, hogy ne legyen olyan könnyű a feladat Tiplinek, hol Ő indulhatott előbb a labdáért, hol Kumisz – akinek a nevét mondtam. Tipli egyke kutya révén nem értette, hogy miért nem szaladhat Ő a labdáért, miért a Kumiszé az első labda, de végül rájött, hogy ha nem rohan el akkor megkapja a labdáját Ő is.

Annyi bizonyos, hogy nagy fazon ez a Tipli kutya, szerethető kis jószág… amikor az egész folyóson át hörögve-morogva kapkodva gurítja magának a labdát, hogy kergethesse, vagy amikor a kislányomat követi és le sem veszi a szemét róla akár órákon keresztül mert van nála valami finomság, vagy amikor benyit a szobába – nem tudom hogy csinálja – és tesz egy ellenőrző kört, hogy minden rendben van-e, máskor lefekszik az ágy alá és eljátssza, hogy nem létezik, hiába szólok neki. Gyere máskor is Tipli!